A homlokzat felújítása után a város egyik legszebb épülete lehet a méhkaptáros ház

Felújítás alatt áll a város egyik legszebb szecessziós stílusú épülete, a Losonczy tér sarkán. Az egykori Leszámítoló Bank épületét 1908-ban emelték Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján. A színes Zsolnay-majolikadíszekkel ékesített épület földszintjén kapott helyet a Magyar Leszámítoló Bank, amely­nek Weisz Ferenc – a költő Ady Endrébe (1877-1919) beleszerelmesedett Kossák Aranka férje – volt az igazgatója. Az emeleti bérlakások jelenleg magántulajdonban vannak, a földszinti bank-helyiségekben a Nemzeti Liberális Párt helyi székháza működik.

 „A sarokteleknek megfelelően két utcai homlokzattal rendelkező, háromszintes, többször megtört nyeregtetős, cseréppel fedett ház sarka lekerekített, fölötte színes tetőcserepekkel fedett toronysisakkal. Az emeleti ablakok körül jellegzetes, szecessziós díszítéseket, kereteket találunk: hullámzó vakolatrétegeket, melyeket további, színes kerámia elemekkel gazdagítottak. A keleti homlokzat közepén, az első emeleti szintről konzolosan előreugró falsáv tetején szintén színes kerámiából kialakított mezőben, népies jellegű növényi ornamentikától övezett méhkaptár látható – jelezve, hogy az épület eredeti, banki funkcióját. A földszinti, nagy felületű ablakokon, ajtókon megőrződtek az eredeti, kovácsoltvas rácsok is. Maga a bank eredetileg az épület földszintjén kapott helyet, míg a fölsőbb részeken bérlakásokat alakítottak ki.” (forrás: muemlekem.hu, Bede Béla: Magyar szecessziós építészet című munkája felhasználásával)

A felújítás alatt álló bank épületéről ITT nézegethetnek képeket.

 

Film készült Székely Lászlóról, a Temesvár arculatát meghatározó építészről

25 perces, online, román felirattal nézhető dokumentumfilm készült a Temesvári Magyar Nőszövetség megrendelésére Székely Lászlóról, a bánsági város első, XX. század eleji főépítészéről. A magyar szecesszió mesteréhez Temesváron számos meghatározó középület, lakóház és templom építése köthető. 26 évesen kérték fel a város főépítészi pozíciójára, amelyet két évtizedig töltött be. Miután 1922-ben nyugdíjba vonult, csupán magánszemélyek részére tervezett, és 1934-ben, mindössze 56 évesen hunyt el. Gazdag életművét a Székely László, a városépítő című, románul feliratozott dokumentumfilm mutatja be, amelyet január 23-án, Székely László halálának évfordulóján tettek közzé.

Székely László műépítész Székely Mihály okleveles építőmester, építkezési vállalkozó és Mados Zsuzsanna gyermekeként született Nagyszalontán, 1877. augusztus 3-án. Középiskolai tanulmányainak első négy osztályát szülővárosa református algimnáziumában végezte, Iglón járt az ötödikbe, a gimnázium utolsó három osztályát pedig Máramarosszigeten, a Református Kollégiumban abszolválta.  A budapesti Királyi József Műegyetem építészeti karára iratkozott be, ahol Pecz Samu, Czigler Győző, Hauszmann Alajos és Schulek Frigyes növendéke volt. Diplomáját 1900-ban szerezte meg, és az év július 1-jétől már Czigler Győző budapesti tervezőirodájában munkatársként dolgozott, egészen 1903 márciusáig. A temesvári polgármesteri hivatal műszaki osztályának műépítésze lett 1903. április 1-jétől, sőt magántervező-irodát is nyitott a városban. Középületek, bérházak, magánvillák, iparcsarnokok egész sorát tervezte a XX. század első évtizedeiben, évszázadokra meghatározva a Bega-parti város architekturális és urbanisztikai arculatát.  Fő műve a temesvári piarista főgimnázium, rendház és templom épületegyüttese. Tervei alapján épült fel a közvágóhíd, a vízerőmű, a harisnyagyár, a tűzoltólaktanya, a kereskedelmi iskola, a polgári menházalap bérháza, a Hungária fürdő, a gyárvárosi görögkeleti templom, az erzsébetvárosi, a gyárvárosi, a józsefvárosi és a rezsőföldi elemi iskola, a józsefvárosi óvoda, a hitelbank, a csendőrlaktanya, a főtéri bérpalota-sor.

A kiváló építész szellemi hagyatékának ápolását a Temesvári Magyar Nőszövetség vállalta fel, sok évvel ezelőtt.
2000-ben egy vándor épületfotó-kiállítást hozott létre, melyet azóta többször bemutatott Temesváron, valamint a térség nagyobb városaiban, kétszer Budapesten is. (Ez a tárlati anyag ma a Várbástya Egyesület által működtetett Küttel Klub falait díszíti.)

2002-ben megjelentette Szekernyés János temesvári művészeti író, helytörténész Székely László című, színes épületfotókat tartalmazó albumát, melyet magyar, román, angol szövegű tanulmány vezet be. Ez alkalommal Székely László, a Temesvári Magyar Nőszövetség kezdeményezésére, megkapta a Temesvár Díszpolgára címet, post mortem.

Ugyancsak 2002-ben emléktáblát állíttatott a Székely László fő művének tekintett Piarista Kegyesrendi Főgimnázium (ma Gerhardinum Római Katolikus Líceum) főbejáratánál, majd 2005-ben köztéri mellszobrot a temesvári Carmen Sylva parkban.

Jelen dokumentumfilm bemutatását a Temesvári Magyar Nőszövetség a 2021-re tervezett Temesvár Európa Kulturális Fővárosa programba szándékozott beilleszteni. Nevezett projekt elhalasztása mit sem változtat a filmkészítők célján: minél szélesebb körben megismertetni annak a művésznek az életét és alkotói zsenijét, aki megtervezte, kialakította a polgári nagyváros, Temesvár mai szerkezetét, napjainkban is ismert urbanisztikai és építészeti arculatát.

A filmet készítették:
Szöveg: Szekernyés János
Narrátor: Borbély Bartis Emília
Román fordítás: Sütő Udvari Magda
Légi felvételek: Daniel Vatca, Lucian Ciorba (Business Plus Timișoara)
Operatőr, vágó, szerkesztő: Keresztes Péter
Rendező, projektmenedzser: Szász Enikő

Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap Építőművészet Kollégiuma
Communitas Alapítvány

A temesvári forradalomra emlékeztek a 31. évfordulón

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja (Platform of European Memory and Conscience, PEMC) szervezésében tartottak az idén megemlékezést – a pandémiás körülményekhez és korlátozásokhoz igazítva jórészt a virtuális térben – a temesvári antikommunista népfölkelés és rendszerváltó forradalom kitörésének eredeti helyszínén, a Mária téri református templomban december 15-én.

A rendezvény a templomban áhítattal kezdődött: Demeter Sándor parókus lelkész Jób könyvének 34. részét idézve mondott rövid, az adventi ünnepkörhöz illő és az alkalomhoz kapcsolódó prédikációt.  

Tőkés László volt temesvári lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke, az EMNT elnöke nyitóbeszédében úgy értékelte, hogy a romániai magyar közösség és egyházainak elnyomatása alapos indítéka volt a nacionálkommunista Ceaușescu-rezsim elleni lázadásnak. Felidézte: 1989-ben a hatalom megpróbálta egymásnak ugrasztani a többségi románokat és a kisebbségi magyarokat, ők azonban nem engedtek a nacionalista diverziónak, és példás módon összefogtak közös ellenségükkel, az ateista, nacionálkommunista diktatúrával szemben. Úgy vélte: Temesvár mintegy tíz etnikai és ugyanannyi egyházi közösség vallási-politikai szolidaritásának köszönhetően válhatott december 20-án Románia első szabad városává. „Ezt nevezzük Temesvár szellemének, mely a román–magyar történelmi megbékélés ígéretét és esélyét hordozta magában” – mondotta, majd hozzátette: az 1990 márciusában született antikommunista Temesvári kiáltvány 4. pontja is a románok és más nemzeti közösségek közötti kölcsönös tisztelet és tolerancia mellett tett hitet. Ám a temesvári csodának hamar vége szakadt. A visszarendeződés erői által szervezett magyarellenes marosvásárhelyi pogromkísérlet már 1990 márciusában megrontotta a román–magyar kapcsolatokat, és „azóta is az államnacionalizmus szintjén mozgó magyarellenesség jellemzi Románia kisebbségpolitikáját”.

Tőkés László ezen politika példáiként említette, hogy Beke István és Szőcs Zoltán személyében jelenleg is magyar politikai foglyok ülnek börtönben Romániában, diszkriminatív jogi és adminisztratív eljárások sújtják a magyar nyelv- és szimbólumhasználatot, a kommunizmus idején elkobzott egyházi és magyar közösségi tulajdonok visszaszolgáltatása harminc év alatt sem történt meg, az úzvölgyi magyar katonatemetőt román ultranacionalisták gyalázták meg és bitorolják, Klaus Iohannis államelnök és más román vezető politikusok pedig nyilvános módon uszítanak a magyar közösség ellen. Azt is a bizonyítékok közé sorolta, hogy harminc éve várat magára az 1990-es marosvásárhelyi „fekete március” alapos kivizsgálása és a tettesek felelősségre vonása.

Az EMNT elnöke aggasztónak találta, hogy a december elején tartott romániai választásokon a szélsőségesen nacionalista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) is bejutott a román törvényhozásba, és az alakulat képviselői között olyan magas rangú nyugalmazott katonatisztek is szerepelnek, akik 1989 decemberében fegyverrel védték a diktatúrát. Reményét fejezte ki, hogy a magyarok politikai képviseletével közös kormányzásra készülő Nemzeti Liberális Párt és annak volt elnöke, Iohannis államfő felhagynak eddigi magyarellenes politikájukkal, és kellő módon elhatárolódnak a magyargyűlölő AUR-tól. Végül azt kívánta, hogy a temesvári népfelkelés mostani évfordulója is a román–magyar dialógust és megbékélést szolgálja.

A következőben Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság (Societatea Timișoara) elnöke szólalt fel online, aki nemcsak az 1989–90-es csodálatos össznépi együttérzés és együttműködés korai megszakadását idézte fel ok-okozati összefüggésekben, hanem szólt a román–magyar együttélés problémáiról is, különös tekintettel a politikai szereplők által keltett feszültségekről. Nyomatékkal szögezte le, hogy mindmáig elmaradt a diktatúra idején, valamint a forradalom közben történt törvénytelenségek teljes, alapos, átfogó feltárása, számonkérése és megtorlása, vagyis a tényleges igazságszolgáltatás. Az általa elnökölt társaság emlékezetes kiáltványának 8. pontja kiváltotta riadalom és ellenkezés már három évtizeddel ezelőtt demonstrálta, hogy a bukottnak hitt rezsim kiváltságosai nem fognak egykönnyen lemondani az évtizedek alatt felhalmozott zsákmányról…

Az európai antikommunista forradalmak emlékezete címmel Lukasz Kaminski lengyel történész, a PEMC elnöke szólt a platform törekvéseiről és munkájáról. A prágai székhelyű intézmény európai szinten igyekszik koordinálni a totalitárius múlt feltárásával foglalkozó nemzeti intézmények tevékenységét, ami azért sem könnyű feladat, mert a nyugati és keleti hozzáállás ehhez a problematikához még az Európai Unióban is eltérő.

A Kisebbségek elnyomása a diktatúrában munkacímet kapott panelben Szilágyi Zsolt – aki maga is a PEMC egyik vezetőségi tagja – kérte fel szólásra Bakk Miklós egyetemi tanárt, aki Kolozsvárról bejelentkezve előbb a totalitarizmus „fiziológiájáról” szólt rövid történeti áttekintésben, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy Romániában a kommunista diktatúra kiépítése egyben egy bürokratikus államnemzet építését jelentette, amely társadalmi és nemzeti alapon is szembement az erdélyi magyarság érdekeivel. Ennek megfelelően a kommunizmussal szembeni magyar ellenállás is kettős volt. Szerinte 31 évvel ezelőtt Temesváron a kommunizmus elleni harc találkozott az erdélyi magyarság fennmaradásért folytatott küzdelmével.

A továbbiakban Marius Oprea történész, a Doina Cornea Alapítvány kutatója Bukarestből hozzászólva adatokkal cáfolta azt a tévhitet, hogy a kommunisták hatalomra kerülésekor pártjuk és erőszakszervezeteik emberállományában túltengtek a nemzeti kisebbségekhez tartozók. A ellenben tény, hogy a diktatúra évtizedeiben a magyarokat jóval nagyobb arányban figyelte meg a kommunista politikai rendőrség, a Securitate, és az esetek többségében teljesen alaptalanul irredentának minősítette őket. Oprea az általa publikált, 1988-as marosvásárhelyi pártdokumentumra is kitért, amely feladatul szabta, hogy az iparosítás jelszava alatt román családokat kell betelepíteni, és ötven százalék fölé kell emelni a románok arányát a székely fővárosban. Szerinte az a tény, hogy a túlhajszolt nacionalizmus ellenére 31 éve sok román sietett Tőkés László segítségére, védelmére, azt jelzi, hogy mindig van lehetőség a megértésre, a változásra.

Toomas Hiio Észtországból jelentkezett be, megpróbálva keresztmetszetét adni a szovjet idők nemzetiségpolitikájának, amelyet az észt nép éppen úgy megszenvedett, mint a kommunista láger összes többi népe. Megszállás, szétszóratás, beolvasztás, elnemzetietlenítés – súlyos örökséget hordoz a jelen is a balti országban, amelyet az uniós tagságnak sem sikerült feledtetnie, megváltania teljesen.

A könyvbemutatók rendjén előbb Florian Mihalcea ajánlotta mindenki szíves figyelmébe az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja „olvasókönyvét”, amelynek magyar nyelvű változata a temesvári népfölkelés 30. évfordulóra jelent meg, tavaly ilyenkor mutatták be. A román nyelvű reprezentatív kiadvány Sǎ nu uitǎm címmel látott napvilágot, és főként az ifjabb generációk számára nyújt betekintést az európai totalitarizmusok történetébe.

A másik könyv, amely az évforduló előestjén került ki a nyomdából Kiútkeresés a hazugság világából címmel, gyakorlatilag egy dokumentumkötet. Tartalmazza Tőkés László Beszámoló az országos helyzetéről című dolgozatát, amit a volt dési lelkész 1986-ban fejezett be, az ehhez fűzött Ajánlásokat, ugyanazon évből, valamint az ezek létrejöttét, sorsát és jelentőségét taglaló, Zalatnay István teológiai doktor által jegyzett előszót. A kötet izgalmas, érdekfeszítő összegzése annak, hogy miként működött a diktatúra a református egyházban. A budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora, azaz az előszó írója szolgálati helyéről bejelentkezve mondott méltató szavakat a kiadványról, amely sokatmondó lenyomata az akkori viszonyoknak. A Tőkés László által írt korabeli összegzés is igazolja, hogy 1989-re nagyon is megérett a helyzet az egyházban is a forradalmi változásra. Az akkor már temesvári lelkészként szolgáló szerzőt és helytállását is méltatta a kötet jegyzetapparátusát összeállító Hermán M. János teológiai professzor, egyháztörténész, aki a hollandiai Zwolléból kapcsolódott be a tegnapi megemlékezésbe, több adalékkal is szolgálva a most megjelent kötetben taglalt egykori állapotokról.

A magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, az erdélyi magyarok régi támogatója, Németh Zsolt az online konferencia végén fejtette ki véleményét a nemzeti kisebbségek és a diktatúrák összefüggéseiről. Arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet keretében demokráciák és diktatúrák közösen alkották meg a nemzetközi jogot, és a demokráciáknak többet kell adniuk, mint amennyit a közös norma rögzít. Úgy vélte: a demokráciáknak annyi jogot kell adniuk, amennyit a nemzeti közösségek kiharcolnak maguknak. Szerinte ez a helyzetfelismerés jelöli ki az elkövetkező időszakra a feladatokat. Tudnivaló, hogy a kisebbségiek általában a diktatúrák halmozottan hátrányos helyzetű polgárai, és ez a kérdés aktuálisan a Kína területén élő ujgur és tibeti kisebbség vonatkozásában éleződik ki. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy „a világ legnagyobb proletárdiktatúrájában” is autonóm területeken élnek a nemzeti kisebbségek. Mint amilyen például a Maros Magyar Autonóm Tartomány volt az 1950–60-as években Romániában. „Utóbbi ellentmondásos volt, de mégis, a meglétét mai napig hiányolják az erdélyi magyarok” – jelentette ki a fideszes országgyűlési képviselő. Szerinte a nyugati demokráciáknak figyelniük kell arra, hogy az autoriter rendszerekben beinduló demokratizálódási folyamatok során nem föltétlenül kell megszüntetni az egyes nemzeti közösségek számára létrehozott területi autonómiákat. Végül jókívánságait tolmácsolta a közelgő ünnepekre is tekintettel a megemlékezés részvevőinek és családjaiknak, népeiknek.      Tőkés László püspök zárszavában a köszönet hangján méltatta azokat, akik idén is vele tartottak és emlékeztek, személyesen és virtuálisan, külön kiemelve a temesvári gyülekezetet, a mindig helytálló presbitériumot és nagycsaládos lelkipásztorukat, valamint a város egész népét. Áldott ünnepeket kívánt minden felekezet minden jó szándékú tagjának, párbeszédet, türelmet és megbékélést szorgalmazva.

A temesvári népfölkelés és forradalom áldozatai és hősei előtt fejet hajtva helyezte el végül a maroknyi jelenlévő a tisztelet és emlékezés koszorúit a református palota falán található két (magyar és német, illetve román és szerb nyelvű) emléktábláknál, elmondva közösen a Miatyánkot. A történtek újranézhetők az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Facebook-oldalán.

Csak 2023-ban lesz Európa Kulturális Fővárosa Temesvár

A koronavírus-járvány mellett a helyi hatóságok felkészületlensége is közrejátszott abban, hogy a tervezett 2021-hez képest két évvel később, 2023-ban lesz Európa Kulturális Fővárosa Temesvár. A halasztást az Európai Parlament kulturális bizottsága is megszavazta, számolt be a Szabad Európa Rádió román kiadása.

Vlad Botoș európai parlamenti képviselő – aki a Renew Europe raportőreként követte a temesvári kulturális projektet – elmondta, hogy a temesvári kulturális élet képviselőivel folytatott beszélgetésekből már a tavasszal egyértelművé vált, hogy a bánsági város képtelen megszervezni időre egy ilyen nagyságú és fontosságú projektet. A Mentsétek meg Romániát (USR) EP-képviselője ezt a következtetést vonta le a Dominic Fritz újdonsült polgármesterrel folytatott beszélgetésből is.

Az EP-képviselő szerint végül a bizottság megszavazta a halasztást, így Temesvár 2023-ban, a magyarországi Veszprémmel és a görögországi Elefsina városával együtt lesz Európa Kulturális Fővárosa.

Az illetékes zsűri 2016 szeptemberében döntött arról, hogy Romániából Temesvár lesz 2021-ben Európa egyik kulturális fővárosa. A jelentős hírveréssel együtt járó címre 14 romániai város pályázott. Közülük választották ki a négy döntőst, Temesvárt, Kolozsvárt, Nagybányát és Bukarestet. Az előválogatáson Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Arad, Bákó, Brassó, Brăila, Craiova, Jászvásár és Suceava esett ki. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád akkor úgy vélekedett, hogy a háromszéki megyeszékhely volt a megmérettetés legnagyobb vesztese. A székelyföldi város pályázatával az egész régióra rá akarta irányítani a figyelmet, de az elöljáró szerint az elbíráló bizottság kételkedett abban, hogy lenne kapacitása egy ilyen méretű rendezvény megszervezésére – írja a Krónika online.

Kép: Girbovean Adrian / facebook.com/tourismofficetimisoara

Csak 2023-ban lesz Európa Kulturális Fővárosa Temesvár

A koronavírus-járvány mellett a helyi hatóságok felkészületlensége is közrejátszott abban, hogy a tervezett 2021-hez képest két évvel később, 2023-ban lesz Európa Kulturális Fővárosa Temesvár. A halasztást az Európai Parlament kulturális bizottsága is megszavazta, számolt be a Szabad Európa Rádió román kiadása.

Vlad Botoș európai parlamenti képviselő – aki a Renew Europe raportőreként követte a temesvári kulturális projektet – elmondta, hogy a temesvári kulturális élet képviselőivel folytatott beszélgetésekből már a tavasszal egyértelművé vált, hogy a bánsági város képtelen megszervezni időre egy ilyen nagyságú és fontosságú projektet. A Mentsétek meg Romániát (USR) EP-képviselője ezt a következtetést vonta le a Dominic Fritz újdonsült polgármesterrel folytatott beszélgetésből is.

Az EP-képviselő szerint végül a bizottság megszavazta a halasztást, így Temesvár 2023-ban, a magyarországi Veszprémmel és a görögországi Elefsina városával együtt lesz Európa Kulturális Fővárosa.

Az illetékes zsűri 2016 szeptemberében döntött arról, hogy Romániából Temesvár lesz 2021-ben Európa egyik kulturális fővárosa. A jelentős hírveréssel együtt járó címre 14 romániai város pályázott. Közülük választották ki a négy döntőst, Temesvárt, Kolozsvárt, Nagybányát és Bukarestet. Az előválogatáson Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Arad, Bákó, Brassó, Brăila, Craiova, Jászvásár és Suceava esett ki. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád akkor úgy vélekedett, hogy a háromszéki megyeszékhely volt a megmérettetés legnagyobb vesztese. A székelyföldi város pályázatával az egész régióra rá akarta irányítani a figyelmet, de az elöljáró szerint az elbíráló bizottság kételkedett abban, hogy lenne kapacitása egy ilyen méretű rendezvény megszervezésére – írja a Krónika online.

Kép: Girbovean Adrian / facebook.com/tourismofficetimisoara

Az összedőlés fenyegeti az Első Temesvári Takarékpénztár egykori székházát

Lassan, de biztosan magától összedől Temesvár legrégebbi pénzintézete, az Első Temesvári Takarékpénztár egykori Szent György téri székháza. Néhány nappal ezelőtt beszakadt egy harmadik emeleti lakás mennyezete, a lezuhanó gerendák kitörték a szoba ablakait és a fal egy részét, ami a térre zuhant. Baleset csak azért nem történt, mert éppen senki sem tartózkodott az egykori Takarékpénztár épülete előtt - írja a Nyugati Jelen.

„A Monarchia magyarországi területén Temesvárt Budapest után határozottan a vezető szerep illette meg, ez a város bonyolította le vidéki városaink  közül a legnagyobb kereskedelmi forgalmat. Ez már oly időben érlelte meg Temesvárott egy pénzintézet alapításának szükségességét, amikor más városok hasonló tervek megvalósítására még nem gondolhattak.

Az első temesvári takarékpénztár eszméje 1845-ből származik; maga a pénzintézet azonban, a Temesvári Takarékpénztár Egyesület, később az Első Temesvári Takarékpénztár csak egy évvel később alakult. Ezt követően a takarékpénztári egyesület 21 éven át egyetlen pénzintézete volt a városnak” – írja az egykor.hu internetes oldal, amely Magyarország természetes és épített örökségének a gyűjtőhelye. A Takarékpénztár Egyesület székháza, a város első banképülete 1847–1855 között épült és a XX. század elején, Székely László tervei alapján újították fel.

A most leköszönő városvezetés 300%-os ingatlanadó kivetésével próbálta rávenni a régi banképület tulajdonosait a felújításra, mindmáig eredménytelenül.

Fotó: Nyugati Jelen

A német származású Dominic Fritz Temesvár új polgármestere, az RMDSZ nem jutott be a temesvári közgyűlésbe

 

Temesváron óriási meglepetésre a Mentsétek meg Romániát jelöltje, a német nemzetiségű Dominic Fritz győzött. Horst Köhler volt német köztársasági elnök korábbi kabinetfőnöke Nicolae Robu nemzeti liberális polgármestert előzte meg.

Dominic Fritz Németországban született 1983-ban. Zene- és műkedvelő hírében áll, kitűnően karmesterkedik, csellózik, úgy, hogy nincs szakirányú végzettsége. Politikatudományi és önkormányzati jogot tanult a németországi Konstanz-ban, majd a nagy-britanniai Yorkban folytatta. 2003-ban érkezett a Bánságba, gyermekotthonokat, árvaházakat segítő misszióban vett részt az Én európai segítő vagyok szervezet önkénteseként. Aztán beleszerelmesedett a bánsági életbe, ahol később szociális és kulturális ügyekkel foglalkozó egyesületet hozott létre. Megtanult románul, részint magyarul, és lakást is vásárolt Temesváron. Ő volt az egyetlen polgármester-jelölt, akinek az elmúlt években szorosabb kapcsolatai épültek ki a helyi magyarsággal. Kampányvideóiban magyarul is szólt a város lakóihoz. 

Dominic Fritz a választások estéjén, a temesvári Győzelem téren összegyűlt többezres tömeg előtt azt mondta: európai közösséget szeretne kiépíteni Temesváron, amelyben mindenki megtalálja a maga helyét. 

‘Temesvár ma ismét történelmet ír, újabb forradalmat valósított meg. Ma Temesvár végleg lezárta a kommunizmus bukása óta tartó, 30 éves átmeneti időszakot. Számomra hihetetlen megtiszteltetés, hogy polgármesterré választottatok, engem, aki 2003-ban jött ide először, és egyetlen szót sem tudott románul. Történelmet írtatok azzal, hogy olyan polgármestert választottak Romániában, aki nem született Romániában’ – mondta Dominic Fritz.

A szeptember 27-i helyhatósági választásokon nem sikerült meglépnie az 5 százalékos választási küszöböt az RMDSZ-nek a temesvári önkormányzati helyekért folyó versenyben, így képviselet nélkül maradt a szövetség. 2016-ban még két tanácsost sikerült bejuttatniuk, sőt koalíciós alku révén alpolgármestere is volt a szövetségnek. Az RMDSZ jelöltjeinek ezúttal nem sikerült bejutniuk a helyi tanácsba.

A képen Dominic Fritz, Temesvár új polgármestere

Azonosították az egresi királyi alapítású egykori ciszterci templom alaprajzát 

Magyar és román régészek azonosították a bánsági egresi királyi alapítású egykori ciszterci templom alaprajzát, s ezzel 99 százalékban bizonyossá vált, hogy a tavaly nyáron kiásott két sírépítmény alapja az a hely, ahova egykor eltemették II. András magyar királyt és második feleségét, a konstantinápolyi császárlányt, Courtenay Jolántát – közölte Major Balázs ásatásvezető az MTI-vel.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és a helyileg illetékes temesvári Bánáti Nemzeti Múzeum 2013-ban kezdte meg a közös kutatási programot Daniela Tanase és Major Balázs vezetésével. 2019-től a munkálatok román részről továbbra is a Temesvári Múzeum, magyar részről pedig a Jolánta Kulturális Egyesület koordinálásával az Árpád-Ház Programban, a Bethlen Gábor Alap támogatásával folytatódtak.

Major Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézményének vezetője az MTI-nek elmondta, hogy idén két hónapot tudtak dolgozni a járványhelyzet miatt, de ez elég volt arra, hogy feltárják a templom egykori alaprajzának azt a részét, amely jelenleg egy földút alatt található. Ez azért volt fontos, mert a templom szentélyfejei “belógtak” az út alá és az ásatások nélkül nem tudták rekonstruálni a templom pontos alaprajzát. Emellett a tavaly megtalált királyi temetkezési helyet sem sikerült volna megnyugtatóan lokalizálni az alaprajz nélkül.

Az idei kutatásnak az egyik nagy újdonsága, hogy míg a ciszter templomok többsége szabályos forma szerint épült, így a mellékhajók végződésénél általában két kápolna van, az egresi templom eltér ettől, a mellékhajók nem teljesen egyenes szentélyzáródásúak, hanem félkörívesek. “Kevés ilyen hibrid templom maradt fenn a ciszterciektől” – állapította meg az ásatásvezető. Elmondta: valószínűleg nagyon régóta kialakult a mostani út funkciója, ezért alatta nem bolygatták a földet, így komoly falmaradványokat találtak ellentétben a templom többi részével, ahol már szinte mindenütt lebontották az alapozásig a falakat. Ennek az a magyarázata, hogy a vidék rendkívül építőanyag-szegény, így a templom maradványaiból a kődarabokat és az égetett téglákat felhasználták a helyiek. A templom egyötödének feltárása elkészült, a lényeges az, hogy a fontos, látványos részeket kutatták fel eddig – mutatott rá.

“Tavaly 95 százalékban, most 99 százalékban vagyunk biztosak, hogy megtaláltuk a királyi sírt. Az oltár és a tavaly megtalált többi sírhely között van még egy feltáratlan blokk, amíg azt nem bontjuk meg, meghagyjuk azt az 1 százalékot” – mondta Major Balázs.

A középkori síremlék, vagyis a tumba területéről maradvány nincs, a királyi csontok egy felsőbb szinten voltak szarkofágban, ami biztos, hogy elpusztult. Nem kizárt, hogy már a tatárjáráskor sérült az építmény, az viszont biztos, hogy a késő középkorban már a tumba sem állt, hiszen a késő középkori alapozás ráfed a tumbára. Ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy egy külön sírban legyen eltemetve a csontmaradványok összessége, hiszen a tatárokat csak az ékszerek érdekelték, az volt a szokás, hogy a csontokat összegyűjtötték és máshol temették el – magyarázta az ásatásvezető.

2016 nyarán felfedeztek már egy ilyen tatárkori tömegsírt a templom déli hajója alatt, onnan sok értékes lelet került elő, egyebek mellett egy egyiptomi kristálypohár töredéke, ami mutatja, hogy milyen gazdag vidék volt Egres környéke a 13. század közepén.

Major Balázs felidézte, hogy először 2013-ban lokalizálták a ciszter kolostort, amelyre semmi nem emlékeztetett, most ezen akarnak változtatni. Reméli, hogy egy éven belül elkészülnek az első három dimenziós digitális rekonstrukciók. Két éven belül szeretnék az eredményeket bemutatni, amelyre kiváló alkalom a II. András által kibocsátott Aranybulla 800. évfordulója 2022-ben. Többnyelvű kiállításon szeretnék bemutatni a magyar királyt és és korát, valamint azt, hogy hol volt a kolostor. A régész szerint az lenne a legkegyesebb és legkímélőbb megoldás, ha a romokat visszatemetnék, hogy ne károsodjanak, a talajszint fölött pedig kirakják a templom alaprajzát. Emellett az ásatási telephelyként szolgáló parasztház egy részében múzeumot alakítanának ki, ahol megtekinthető lenne a leletek reprezentatív része.

II. Béla király által 1179-ben alapított egresi apátság csaknem négy évszázadon keresztül a ciszterciták legfontosabb magyarországi rendháza volt. A kolostor feltárása és az ott 1235-ben eltemetett II. András király sírjának megtalálása azért is fontos, mert a magyar középkori királysírok többsége megsemmisült.

MTI
foto: temesvarihirek.ro

Elkezdődhet a józsefvárosi víztorony felújítása

A józsefvárosi víztorony kulturális központtá való átalakítása a Temesvári Polgármesteri Hivatal és a Prin Banat Egyesület közös projektje, amely a Ro-Kultúra program által a Norvég Alaptól nyert pénzügyi támogatást. A projekt költségvetése 11,1 millió lej, ennek 20%-át, mintegy 2 millió lejt a Temesvári Városháza biztosítja. A Prin Banat Egyesület mintegy 350 ezer lejjel járul hozzá a víztorony felújítási költségeihez. A pályázati pénzből restaurálják a műemlék víztornyot és kulturális központot hoznak létre benne, amelynek a programjait is finanszírozzák az első két évben. A víztorony felújítását a városháza valósítja meg, a kulturális programokat a Prin Banat Egyesület működteti. A víztoronyban kiállítási helyiségeket, kávéházat és liftes kilátót hoznak létre, ahonnan a látogatók 45,5 méter magasból élvezhetik a város panorámáját.

Megtartják a Temesvári Magyar Napokat, a magyar termékek kézműves vásárára már várják a jelentkezőket

A szervezők szán­déka szerint idén szeptember 25-27. között kerül sor a Temesvári Magyar Napok eseményeire Temesvár központjában. A programot a járványhelyzet alakulása függvé­nyében kívánják alakítani, és bíznak benne, hogy a váratlan akadályok – vírusjárvány, városfejlesztési munkálatok, korlátozások – ellenére, idén is sikerül tartalmas kulturális rendezvénysorozattal megörvendeztetni a város lakosságát és a környékbelieket is.

A Temesvári Magyar Napok egyfajta kulturális seregszemle, amely egyrészt a város magyar múltjáról tanúskodik, de ezen túlmenően pedig a város jelenlegi kulturális és művelődési életét mutatja be, bemutatkozási lehetőséget adva a helyi közösséget formáló szereplőknek, illetve a helyi értékeknek. Ugyanakkor célunk a temesvári magyar közösség és a városból elszármazottak közösségépítő hatású találkozójának megteremtése.

Az eddigi nagy sikernek örvendő rendezvényt és vásárt követően, idén, immár ötödjére szervezik meg a Temesvári Magyar Napok keretében a magyar termékek kézműves vásárát. A jelentkezéseket a szervezők augusztus 15-ig várják a varbastyatm@gmail.com e-mail címre. A jelentkezések elbírálása augusztus 25-ig fog megtörténni. A vásárral kapcsolatos bővebb információk a varbastyatm@gmail.com e-mail címen igényelhetők.

Fotó: https://www.facebook.com/temesvarimagyarnapok/