200 éve született Temesvárott Klapka György tábornok

A híres komáromi várvédő honvéd tábornok 1849-ben hadtestparancsnok, ideiglenes hadügyminiszter, 1820. április 7-én született Temesvárott morva eredetű, megnemesített családban, apja a város polgármestere  ésnyomdatulajdonos volt. A család németül beszélt otthon is, magyarul csak nagybátyjánál, Kecskeméten tanult meg, aki tizenegy éves korától nevelte. Tizennyolc évesen katonaiskolát kezdett, majd 1842-ben tüzértisztként került a bécsi magyar testőrségbe, ahol öt évet töltött el. 1847-ben főhadnagyi rangban a 12. határőrvidéki hadosztályhoz vezényelték, de nem sokkal később rangjának megtartása mellett leszerelt. Az 1848-as forradalom kitörése után felajánlotta szolgálatait a felelős magyar kormánynak, századosi rangot kapott. Eleinte a Délvidéken harcolt, majd Erdélyben a székely népfelkelést szervezte. Szeptemberben Komáromba küldték, csellel megszerezte a rendkívüli hadászati fontosságú erősséget: először tisztelgett az osztrák parancsnok előtt, majd átvette a parancsnokságot. Októberben immár őrnagyi rangban a bánsági hadtest vezérkari főnöke lett. A második komáromi csata után a sebesült Görgeitől vette át a hadsereg parancsnokságát, de az erődben maradt, s az 1849. július 11-i harmadik komáromi csatában nem sikerült megvernie a császári fősereget. A Feldunai hadsereg ezután indult el, ő pedig a várőrség élén Komáromban maradt. Az 1849. augusztus 3-i kitöréskor sikerült megzavarnia a császáriak dunántúli erőit, de a katonai vereséget már nem tudta megakadályozni. Komárom így is előnyökkel adta meg magát: a várőrség amnesztiát kapott és Kossuth-bankóit félmillió forint értékben váltották be az osztrákok. Elhagyta az ország területét, de svájci bankárként is megállta helyét, a magyar emigráció vezetői közé tartozott, 1859-ben nagy szerepe volt az olaszországi Magyar Légió felállításában, majd 1866-ban a poroszországi Magyar légió élén betört Trencsénbe, de csalódnia kellett: nem tört ki újabb forradalom. A kiegyezést követően hazatért, volt országgyűlési képviselő és a honvédegyletek elnöke, de az 1870-es években visszavonult. Budapesten 1892. május 17-én halt meg, utolsó útjára tízezrek kísérték el, miközben a tiszteletére 1849-ben komponált Klapka-indulót énekelték.

Szekernyés János sorozatát ITT követhetik nyomon.

Fotó: Emléktábla Klapka György szülőházán, Temesvárott.